IMG 20190513 181848

 

Sehr geehrte Damen und Herren,

willkommen bei der Vernissage der Ausstellung von Bildhauer Ingo Glass im Wuderscher Jakob-Bleyer Heimatmuseum!

Kasimir Malewitsch (1879–1935) gehört zu den einfluss- und folgenreichsten Künstlerpersönlichkeiten des 20. Jahrhunderts. Das von ihm 1915 erstmals gemalte „Schwarze Quadrat“ wird als ein Meilenstein in der Geschichte der modernen Kunst gefeiert.

„In der Gegenstandslosigkeit kann also nicht mehr von Kunst im althergebrachten Sinne gesprochen werden, weil man in ihr die Wirklichkeit nicht mit dem Dargestellten vergleichen kann. Die Allgemeinheit aber bewertet die Kunstwerke nach der Genauigkeit der Wiedergabe vertrauter Gegenstände und Erscheinungen und will nicht wahrhaben, dass Kunst, die diese Bezeichnung verdient, nichts mit der genauen Wiedergabe von Tatsachen zu tun hat.“  Formulierte Malewitsch, und ihn zitiere ich, weil Ingo Glass ihm in dieser aktuellen Ausstellung in den Räumlichkeiten des Wuderscher Jakob-Bleyer-Heimatmuseums auch seine Anerkennung durch ein Kunstwerk zollt.

„Als schöpferisches Individuum kann daher nur das aktive Individuum gelten.“ Kassák meint die Eigenschaft des Habitus, den Pierre Bourdieu als „strukturierende Strukturiertheit“ bezeichnet.

Das Kunstwerk lässt sich, so berichtet Kassák, nur zu sich selbst und seinem Autor in Beziehung setzen, zudem bedürfe es auch noch der Analyse von „Weltgesetzen“: „Das Kunstwerk will weiter nichts, als das eigene Leben ausdrücken, und ist daher außer an seinen eigenen Gesetzen an keinen anderen Gesetzen zu messen.“

Deutschland, Rumänien und Ungarn spielen eine bedeutende Rolle im Leben des bildenden Künstlers Ingo Glass und dies wiederspiegelt sich auch in seinem Werk.

Ingo Glass wurde 1941 in Temeswar geboren, verbrachte dort seine Kindheit und studierte an der Klausenburger Akademie der Bildenden Künste. Er arbeitete am Museum für Moderne und Zeitgenössische Kunst in Galati und war Kulturreferent des Friedrich-Schiller-Hauses in Bukarest. 1979 wanderte er in die Bundesrepublik Deutschland aus, seit einigen Jahren lebt und arbeitet er in Budapest. Mit monumentalen Stahlplastiken im öffentlichen Raum – seine Skulpturen (auch als Skulpturenpfad zu bezeichnen) sind der Donau entlang in vielen Orten zu bewundern, in Ungarn gibt es drei davon – erlangte er einen internationalen Ruhm als Vertreter der Konkreten Kunst. Er ist Ehrenmitglied des Verbandes Ungarndeutscher Autoren und Künstler (VUdAK), er erhielt zahlreiche Auszeichnungen, u.a. ist er Träger des Ritterkreuzes der Republik Ungarn, er wurde mit dem Offizierskreuz des Kultur-Verdienst-Ordens für Verdienste in der Bildenden Kunst vom rumänischen Präsidenten ausgezeichnet sowie ihm wurde auch das Bundesverdienstkreuz der Bundesrepublik Deutschland verliehen. Ingo Glass ist Ehrenbürger von Moinesti (in der Moldau), wo seit 1996 sein monumentales DADA-Denkmal anlässlich des 100. Geburtstages von Tristan Tzara (Dichter, Kunsttheoretiker, Kunstsammler) steht.

„Das Kunstwerk ist daher nur mit sich, mit seinem Schöpfer zu vergleichen. Sein Wertmesser ist über das Grundgesetz hinaus, daß es sein eigenes Wesen am vollständigsten ausdrückt, das Zugegensein der formalen Harmonie. Diese Harmonie ist weder mit der Symmetrie des Ingenieurs noch mit der Logik des Gelehrten identisch.“ – formulierte Lajos Kassák.

Ingo Glass‘ Skulpturen dominieren die drei Grundformen Kreis, Dreieck, Quadrat sowie die drei Grundfarben Rot, Gelb und Blau, jedoch mit einer veränderten Bedeutungsstruktur, als diese Grundfarben im Bauhaus verwendet wurden.

Wie Peter Volkwein, Leiter des Museums für Konkrete Kunst Ingolstadt und Ernő P. Szabó dies festhielten: „Seit 1919 bauhaus, seit 1989 ingoglass, ist an der Tafel zu lesen, und neben den Text sehen wir die drei Grundformen, aus denen auch die Werke aufgebaut sind. Neben der bauhaus-Aufschrift sehen wir ein gelbes Dreieck, ein blaues Quadrat sowie einen roten Kreis. All dies steht mit jener Formen-Farben-Theorie in Zusammenhang, mit deren Herausarbeitung den Künstlern mit großen Meistern des Bauhaus wie Vaszilij Kandinszkij oder Johannes Itten konfrontierte. Wie dies Glass später in Erinnerung kam, entdeckte er diese Grundformen und Farben dargestellt auf an die Wand angelehnten bemalten Platten im Theatersaal als 1993 Professor Rudolf Ortner, (Student von Moholy-Nagy, Itten und Kandinszkij) ihn aus München nach Dessau einlud. Im ersten Moment wurde ihm bewusst, dass er mit dieser Theorie keineswegs einverstanden sei, dass er zu den einzelnen Grundformen andere Farben paaren würde (…) als dies die Meister des Bauhaus taten.“ Wie Peter Volkwein anmerkte: „Die Kunstgeschichte hat irgendwann den Beweis anzutreten, wer Recht hat.“

Das Spiel mit dem Raum steht im Fokus der künstlerischen Ausdrucksweise von Ingo Glass. Seine Werkkompositionen, die aus ineinander dringenden, auseinander geschnittenen Positiv- und Negativformen der Grundformen bestehen, sind dazu bestimmt, den Raum umorganisiert in eine divergierende Bedeutungsschicht zu stellen. 

Klarheit, Spontaneität, Variationen, das Spiel sind bewusste Elemente im Schaffen von Ingo Glass. Seine künstlerische Ausdrucksweise orientiert sich an die Tradition moderner Vorgänger, jedoch modifiziert er die Bedeutungsstrukturen, überdenkt und verändert Glass dieses Erbe. Die weibliche Kraft, Balance, die Entstehung, die Einheit, geheimnisvoll-dominierend-zentriert treten uns seine Kunstwerke entgegen und regen den Betrachter an sich Gedanken zu machen. In der Dreieinigkeit seiner Formenwelt setzt er sich mit philosophischen Inhalten auseinander, und reicht uns nicht nur das Erbe der Konstruktivisten in einer zeitgenössischen Neuinterpretation, sondern auch etwa biblische Themen und Topoi, die im europäischen Kulturerbe wurzeln. Er lädt uns ein in seine künstlerische Welt, die uns breitgefächert traditionelle Kulturthemen neu interpretiert und somit dem Betrachter seinen individuellen Zugang zeigt, einzutauchen, er reicht ihm den Schlüssel zur Raumstruktur, er „umarmt“ ihn bei der Führung.

Fotodokumentationen über den Lebensweg des bildenden Künstlers ergänzen die Werkschau und bringen den Betrachter in die Faszination der großflächigen Räume, bzw. der großformatigen Werke, die ein Gefühl dafür erzeugen, wie ein Kunstwerk den Raum, bzw. auch die Natur umstrukturiert, verändert, modifiziert, transformiert.

Parallel zu dieser aktuellen Wuderscher Ausstellung ist Ingo Glass auch vertreten in der Gemeinschaftsausstellung „Bauhaus 100“ im Budapester Vasarely-Museum, die noch bis 26. Mai zu sehen ist, bzw. im ZKM, Museum für Neue Kunst in Karlsruhe, in der Ausstellung „Negativer Raum“.

Die Wuderscher Ausstellung schenkt uns Einblicke in das Werk eines Europäers, der uns moderne Traditionen neu interpretiert und Raum für Kunst schafft.

                                                                                         Dr. Angela Korb

 

Tisztelt Hölgyeim és Uraim,

szeretettel köszöntöm Önöket Ingo Glass szobrászművész kiállításmegnyitóján a budaörsi Jakob Bleyer Heimatmuseumban.

„Élettendenciánk mai emberségünkkel minél inkább bekapcsolódni a körülöttünk nyüzsgő világba“ – Kassák Lajos sorai rávilágítanak a művész feladatára: saját korában reflektálni a valóságra. A Budaörsön jellemző kétnyelvűség okán más idézeteket használok a megnyitószövegben, nehogy unalmasnak tűnjön a beveztő.

„Az igazi művészet mint a jelenlevő élet szintézise maga a cél“ – Kassák művészetfelfogása több ponton kapcsolódik Malevics megközelítéséhez, aki iránti tiszteletét Ingo Glass jelen kiállításon is egy művében kifejezi:

„Ezért tekintem a festészetet ... a tárgynélküliség felé, a felszabadított 'semmi' felé tett első lépésnek. Az alkotó tevékenység nem ismer határokat, semmiféle sorompót. Lényege szerint határtalan, mint maga az univerzum, s ezért eljuthat a 'semmihez', az örök nyugalom állapotához.“ Egy letisztult állapothoz, mely gondolatot Ingo Glass szobrászművész kifejezésmódjában is megtalálunk.

Ingo Glass 1941-ben Temesváron született. 1961-1967 között Kolozsvárott a "Ion Andreescu" Képzőművészeti Főiskola művészettörténet és szobrász osztályába járt, ahol 1967-ben szerzett diplomát, majd restaurátorként dolgozott a galaci Modern és Kortárs Román Művészeti Múzeumban.
A hetvenes évek második felében a Friedrich Schiller Német Kulturális Központ szakreferenseként kapcsolódott be Bukarest kulturális életébe. 1979-ben elhagyta Romániát és Münchenben telepedett le. Eugen Gromiger a kilencvenes években megjelent publikációjában jegyezte meg róla: "bár mi mindannyian európainak mondhatjuk magunkat, Ingo Glass mégis különös mértékben az. Erről tanúskodik a Duna teréhez tartozása, monumentális plasztikáinak különböző állomásai Neu-Ulmtól Magyarországon át Romániáig".
1969-ben készítette első középkori katedrálisok világát idéző bronz alkotását. Az építészet és a plasztika közötti kapcsolatban rejlő lehetőségek kiaknázása foglalkoztatta: "a plasztika éppen olyan konstruktív dolog, mint az építészeti konstrukció, vagy pontosabban fogalmazva a gótikus katedrális." Ennek szellemében kívánt Ingo Glass "teret adni a szellemnek és átlényegíteni a teret". Ez a szemlélet határozta meg az egész életművén átívelő komponálási módot, amely szerint "a szobor igazi jelentését meghatározott, vele összefüggésbe lévő környezetben kapja meg, onnan kiemelve elveszíti jelentőségét, csak plasztika lesz, amelyből hiányzik a térrel, az épülettel való kapcsolatnak köszönhető többlet."
A körből, a négyzetből, a háromszögből, mint alapformákból épülnek fel alkotásai, az ezekből és a sárga, kék, piros alapszínekből építkező művei, játékos hatású formaegyüttesei alakítják a budaörsi Jakob Bleyer Heimatmuseum tereit is.

Ingo Glass absztrakt, konstruktív, konkrét művészete éppúgy épít előképekre, mint amennyire ezeknek saját gondolatvilágába integrálását előtérbe helyezi. Továbbgondolja, megkérdőjelezi, beilleszti, átformálja. Mint a Bauhaus színelméletét, melyet Ingo Glass saját jelentésstruktúrával felruházva, megváltoztatva mutatja be műveiben.

Románia, Magyarország és Németország, nem csak az egyedüli művészetét is meghatározó hármas egység. Ingo Glass nem csak emiatt ízig-vérig európai. A múlt modern konstruktív öröksége, a térszerkezetek, illetve a művek filozófiája révén művei a bibliai utalásoktól a példaképek iránt érzett tiszteleten át az egység, az ölelés, a kapcsolódás, a letisztult, megfogalmazódó érzelmek irányát képezik le.

A kiállításhoz kapcsolódó dokumentáció kapcsán a kiállítás látogatói bepillantást nyerhetnek a Duna mentén több helyütt megtalálható monumentális szoborkompozícióiba is.

Modern, gyorsuló világunkban ez a kiállítás is megállásra, de leginkább gondolkodásra késztet, hogy olvassunk a sorok közt és megtaláljuk a kapcsolódási pontokat, melyeket Ingo Glass művei számunkra világunk és énünk között tartogatnak.

 

                                                                                       Dr. Korb Angéla

 

 

IMG 20190513 181823 IMG 20190513 181304
IMG 20190513 185237 IMG 20190513 182854 P1070859 P1070870
P1070861 P1070858 P1070851 P1070843

 

IGnz IGbanatk

Budaörs Német Nemzetiségi Önkormányzat már hagyományosnak számító workshop sorozatának aktuális előadására 2019. március 21-én került sor. A mottó „a múlt ismerete nélkül nem lehet jövőt építeni” alapján a résztvevő gyerekek a foglalkozás keretén belül betekintést nyertek Budaörs olyan 19. századi sikertörténeteibe, mint például a Hölle pezsgőgyár. A megszerzett ismereteket hasznosítva pedig kisebb csoportokban különböző kézműves plakátok készültek a Heimatmuseumban:

 

Workshop.03

Budaörs Német Nemzetiségi Önkormányzat Budaörs Város Önkormányzatának anyagi támogatásával idén is megrendezte a majd két évtizedes múlttal büszkélkedő Tavaszi Ifjúsági Németi Nemzetiségi Napok rendezvénysorozatot. A budaörsi óvodákkal és iskolákkal együttműködve 2019-ben több, mint 1200 tanuló ismerkedhetett meg a helyi német nemzetiségi kultúra sokszínűségével.

Az eredetileg vetélkedő jellegű nemzetiségi rendezvény 2015 óta Michelberger Katalin BNNÖ képviselő vezetésével teljesen megújult. A budaörsi német nyelvtanárok aktív közreműködésével a versenyorientált programokat folyamatosan felváltották az élményalapú események, ahol számos neves előadóval találkozhattak a gyerekek. Kilenc korcsoportra osztva, játékos módon ismerkedtek meg az egykori viselettel és tánchagyománnyal, ill. a város és a plébániatemplom rejtett érdekességeivel.

A német nemzetiségi irodalmat, színházi- és bábszínházi kultúrát, olyan neves írók és előadók tolmácsolták a diákoknak, mint Michaelis József író, vagy a Deutsche Bühne Ungarn és az Álomzug Társulat művészei, ill. Figura Ede.   

Budaörs Német Nemzetiségi Önkormányzat nagy örömére a Jakob Bleyer Heimatmuseum aktív közreműködése mellett 2019-ben is számíthatott a budaörsi Ifjúsági Klub, a Jókai Mór Művelődési Ház, a Budaörsi Sportcsarnok, a Római Katolikus Egyházközség és természetesen a városi óvodák és iskolák odaadó segítségére és közreműködésére.

Treffen wir uns 2020 wieder an den Frühlingstagen der Jugend!

 

TINN19

Alomzug19marcIk

Virtuális séta Budaörsön

EureG

Elfogadja a sütiket, hogy értsük hogyan találta meg oldalunkat és milyen tartalmakat talál hasznosnak?
Rendben Nem fogadom el