viagra cialis
2buy viagra2buy cialis2viagra online2cialis online
Torbágyi sváb hagyományok PDF Nyomtatás E-mail
2006. május 15. hétfő, 20:48

Mészárosné Bagoly Magdi magángyűjteménye

Megtekinthető volt 2005. szeptember 23-tól október 31-ig.

A megnyitó képei  

A torbágyi svábok története

A török kiűzetése utánra gyakorlatilag kihalt a falu, így az első betelepülők műveletlen, sivár területet találtak. 1715-ben 23 német család települt Torbágyra, napszámosaikkal együtt összesen 157 személy. Adómentességet élveztek, amire nagy szükségük is volt, hogy átvészeljék az első idők megpróbáltatásait.

Az újonnan épült házak mögött kerteket alakítottak ki, pajtákat emeltek, csűröket építettek, és kutakat ástak. A házakat kezdetben vályogból, fából, nádból építették. Torbágyon a legrégebbi ház (mely az 1700-as évek elején épült) a Dózsa Gy. u. 25 sz. alatt még most is megtalálható.

Az 1700-as években a település birtokosa Johann Deutsch volt. A gyors fejlődés során mindig újabb és újabb telepesek érkeztek. 1738-és 1740 között a pestisjárvány igen sok áldozatot követelt. Emlékükre állították a Szentháromság-szobrot, amely napjainkban is a katolikus templom előtt látható.

Mivel a hiányzó lakosságot pótolni kellett, ezért Torbágyot betelepítendő területté nyilvánították. II. József - aki különösen a dél-magyarországi területek betelepítését szorgalmazta - egy magyarországi utazása során személyesen tekintette meg a térséget, és megállapította, hogy Magyarország „megtelt”.

Ezzel a betelepedés, ami csaknem egy évszázadig tartott, befejeződött. A betelepülő németek mélyen hívő, római katolikusok voltak, s hűek maradtak német anyanyelvükhöz, szokásaikhoz és hagyományaikhoz. Házuk ajtaja minden jóindulatú ember előtt nyitva állt.

Az 1946-os kitelepítés során 100 rendőr ügyelt arra, hogy a kiutasítottak listáján szereplők közül senki ne tudja magát kivonni a rendelkezések alól, senki se szállítsa el vagyonát, ami azt jelentette, hogy rokonoknak sem adhatták át életük munkájából származó értékeiket. A kolbász, a sonka lógott a speizban, az állatok, az ingóságok mind a házban maradt. Életük munkája mindössze 50 kg-ban foglaltatott, ennyit vihettek magukkal. Először a biaiakkal, majd a torbágyiakkal töltötték meg a vagonokat. 1946 február 25-én 13.30 perckor hagyta el az első tehervonat a vasútállomást. Még aznap újabb tehervonatot állítottak össze. A két transzport összesen 35-40 vagonból állt. 

Bia község hivatalosan mindig magyar, Torbágy pedig sváb község maradt.  Ezért a Biára költözött német családok második vagy harmadik generációja (a vegyes házasságokból eredően) már elmagyarosodott, így elismerés illeti azokat, akik megőrizték elűzetésükig német anyanyelvüket. Generációm tagjai az őseink iránti tiszteletünk jeléül, felelevenítjük a szokásokat, a hagyományokat, ünnepeket. 

Kiállításommal az egyszerű sváb családok ünnepi és hétköznapi ruha viseleteit és tárgyait szeretném bemutatni.

Többnyire férjem családjából – Mészáros Ferenc /Thoma, Bönish/ - maradtak ezek az emlékek. Bár bennem nem csörgedezik sváb vér, de férjem révén nagyon jó „oltvány” vagyok.

<!--[if !vml]-->Tiszteletet érzek minden tárgy iránt, ezért nem lenne szívem egyik darabtól sem megválni. A padláson dobozolva álltak évekig, aztán egyszer úgy gondoltam, hogy tárgyakat helyezek el a lakásomban, majd bővíteni kezdtem a kört. <!--[endif]-->

A helyi iskolában is bemutattam a ruhákat, tárgyakat. A Biatorbágyon működő Ifjúsági Fúvós Zenekar és a Füzes Néptánc Együttes vezetője lettem, majd a Hagyományőrző Egyesület aktív tagjaként feladatom a hagyományok ápolása vált, ezért idős embereket látogattam meg és szokásaikról gyűjtöttem anyagot.

Erről szóló kutatásaimat rendszeresen közreadtam a helyi újságban. Német nemzetiségű középiskolás diákok diplomamunkájában segédkeztem, nem csak Biatorbágyon, hanem a Baranya megyei Bátaapátiban és Ófaluban is.

Az alábbiakban néhány, a kiállításon megtekinthető tárgy leírása, használatának módja következik:

Szakító kosár

A megdagasztott kenyértésztát tették bele. A kosarat előbb fehér kendővel kibélelték, majd elvitték benne a kenyértésztát a pékhez süttetni. A péknek liszttel fizettek vagy búzával, ritkább esetben pénzzel.

Arató korsó

Hűvösen tartotta a vizet. Vastagabb agyagból készült, mint általában a többi cserépedény. Beásták a földbe nyakig, ezért még nehezebben melegedett fel a víz.

Szelelő kosár

A terményt választották el az idegen magvaktól és a szeméttől, oly módon, hogy ha fújt a szél, egyik kosarat magasba emelve, a másik a földön, és lassan öntve a szél kifújta a könnyebb „szemetet”és gyom magvakat. Innen kapta a nevét is.

Kukorica pattogtató

Nyílt láng felett használták. Sparhelt karikáját félre húzva, láng fölé emelve kisebb ringó mozdulatokkal kellett mozgatni. Édesapám gyermekkorában használták, kb. az 1930–as években. Édesapám mesélte, hogy körbe ülték / tízenhárman voltak testvérek/ és énekeltek. 

„Pattogj Péter, pattogj Pál
Olyan legyél, mint egy tál.”

Kasza borító gereblyével

Amikor kaszával aratták a búzát, a borító gereblyével terelték egy rendbe a búzaszálakat. Ez megkönnyítette a marokszedő asszonyok, lányok munkáját.

Marokszedő

Abban különbözik a sarlótól, hogy nem éles, és a penge vége egyenes. A marokszedést, vagyis kepézést asszonyok, lányok végezték, úgy, hogy 13 vagy 19 kévébe kötötték, vagyis egy keresztbe tették, úgy hogy a kalászok befelé nézzenek, védve az eső ellen, nehogy kiperegjen. Tetejére rátették a „huszárt”, hogy az esővíz ne álljon meg rajta. A Huszár szó azt jelenti, hogy egy földbirtokosnak húszhektáronként, egy katonát kellett hadba bocsátania.

Tokmány

Kaszakő tartó, amelyben víz van, s megkönnyíti a fenést.

Arató nadrág

Vászonból készült, ebbe a nadrágba jobban el lehetett viselni a nagy meleget. Az aratás igen fárasztó munka, ami nagyon igénybe vette a szervezetet. Derékfájást megelőzvén a gatya karcába egy búzaszemet tettek. Szent dolognak tartották a búzát. Gatyamadzaggal erősítették derekukhoz. A gatyamadzaghoz a kendertörés használhatatlan hulladékát használták fel, sodorták, és kézi szövőszékkel szőtték, egy SING, vagyis 80 cm-re. Többnyire cigányok foglalatossága volt. A kész portékával a környező falvakba házról-házra mentek és felkínálták megvételre.

Sulykoló

A beáztatott és beszappanozott ruhákból erőteljes püföléssel, ütögetéssel távolították el a piszkot. A fateknő oldalára támasztották és ezen dörzsölték a ruhákat.

Gyalu

Csalamádé, uborka, káposzta aprítására használatos eszköz.

Házi szappan

Állati zsiradék szükséges hozzá, ezért disznóvágás után főzték a szappant. Fahamuból lúgot főztek. Állati zsiradékot, sót, lúgkövet - amit a hangya boltban vettek. – hozzá adásával csomómentesre főzték, majd formába öntötték, dermedés után kockára vágták. Nem csak ruha mosására használták, hanem ez volt a mosdószappan, ezzel mosták a hajukat is.

Famozsár

Ebben durva sót, hajdinát, apróbb fűszert, gyógynövényeket törtek vagy zúztak porrá.

Csupor

Ebben a cserépedényben tárolták a szilvalekvárt. Forró kemencébe csírátlanították, vagyis dunsztolták.

Petróleumlámpa

Általában este a szekerek megvilágítására használták.

Bibliák

Családom és férjem családjától is örökölt bibliák és imakönyvek. Őseink, rokonaink születési adatai találhatóak benne 1843 és 1899 között. Kiemelném azt az írást, amely Borzas Zsuzsa tulajdonát illette.

Borotválkozó doboz

A háborúba és a hadifogságba elkísérte Nagypapámat, aki 1893–ban született.

Tankönyv

Édesapámé volt, érdekessége, hogy többféle tantárgy van a 75 éves könyvben.

Fatolltartó

Tartalma: mártogatós tollszár, hegy és töltőceruza tintaceruza béllel. A tolltartó kb. 70 éves. Ajándékba kaptam egy kedves barátomtól, Nagynyárádról. Gyönyörű kis sváb falu Mohács mellett, ahol most is nemcsak ünnepek alkalmával viselik a sváb népviseletet, hanem a hétköznapokon is. Sokat hallottam a pacskerról, de még sosem láttam.   A pacsker kézzel készített kötött papucs, több rétegű rongytalppal, gazdagon virág motívumokkal díszítve.

Ellenőrző

1934- től, anyósom, Thoma Mária tulajdona volt.

Zsebtükör

A zsebtükör, hátuljába csiszolva, gravírozva Anyóskám arcképe 16 évesen. Apukájától kapta, Thoma nagypapától. Torbágyon üvegek csiszolásával, tükrök készítésével, gravírozásával kereste a kenyerét. 

Óvodás táska

Stix nénié volt 1910-ben. Mellette egy óvodás csoportkép, amin látható egy kisebb farakás, amit a gyerekek hordtak össze télire.

Szánkó

Több funkciója is volt, egyrészt az erdőből ezzel hordták haza a fát, másrészt pedig a gyerekek örömére szolgált.

Nyomda

Steiner Annus nénitől kaptam ajándékba. Náni Pázli elbeszélése alapján ő volt a falu varrónője.

Ha bálba mentek, mindig idősebb asszony, nagynéni, Keresztmama kísérte őket, mert illetlen dolog volt lányoknak egyedül táncmulatságban részt venni. Nem táncolhattak fiukkal, csak akkor, ha már jegyesek voltak. A lányok lányokkal táncoltak. Ha már „eladó” sorban voltak, és tetszett nekik egy fiú, úgy hozták a fiú tudomására,  hogy egy szépen összehajtott csipkés, díszes, hímzett zsebkendőt adtak át neki, úgy, hogy csak a monogramja látszott. A lány kezében tartva a zsebkendőt, táncolt a fiúval.

Csigatészta készítő

Szárral. A vékonyabb szárral csak lakodalomba készítették. A nagyobb szárral készítettek csigatésztát, és lúd-gége tésztát is.

Fiatalasszony ruha

Kangán anyagból készült. Felső része a „páncsúli”. Lakodalom után fedetlen fővel illetlen dolog volt az utcán megjelenni. Sopf-ot vagy kendőt kellett viselni.

Rumburger kötény

A fekete kötény Clott anyagból van, a kék, kékfestő anyagból. A fekete ünnepre, a kék hétköznapra, munkába való volt. Bórax, keményítő és indigó keverékével itatták át. Mángorolták, amitől a ragyogó viaszos külsőt kapta. A rácsos mintát hajtogatással lehetett elérni. Viselés után összehajtogatva imakönyvbe tartották, vagy imakönyvet tettek rá, így „préselték”. Tükör szaténból készült kötényt csak selyemruhához vettek fel.

A menyasszony jegyajándékba adott a vőlegénynek kötényt „SULC”, amit hímzéssel láttak el, többnyire monogrammal és rozmaring mintával. A rozmaring a sváb ember életviteléhez, ünnepeihez, és hétköznapjaihoz szorosan hozzá tartozott.

Rozmaring

Szentelt vízbe mártott rozmaring ággal permetezték meg a gyerekágyas anyát és pólyás babáját, minden jót kívánva nekik.

A jegyespár rozmaringággal a kezében járt vasárnaponként a templomba. Ezzel hozták az emberek tudtára, hogy ők jegyesek. A menyasszony hajába fonták az esküvő alkalmával. A templomba menetkor az ünnepi rozmaringágat a menyasszony a kezében tartotta, a vőlegénynek pedig a kalapja köré varrták fel, s a rozmaringot színes selyem szalaggal díszítették.  

A katonasághoz besorolt fiatalok, a regruták is rozmaring ággal díszítették kalapjukat. Az emberi lét végén - a ravatalt, a koporsót és a fedelét is – e növénnyel díszítették. A szenteltvíz tartóban egy rozmaring ágacska állt. Ezzel szórták meg az elhunytat, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében azok, akik végső búcsút vettek a halottól.              

Menyasszonyi ruha

Biatorbágyon nem viselt a menyasszony fehér ruhát, hanem fehér köténye volt. Praktikus előnye volt, hogy a lakodalom után a fehér kötényt átcserélte fekete Rumburger kötényre és ez lett az ifjú asszony ünnepi, templomba járó ruhája. A menyasszony három alsószoknyát viselt, a derekán „pufándlit” vagy vatta szoknyát viselt, ami telt csípőt formázott és ezen a sok szoknya megállt. „Pufándlit” csak a karcsú lányok, asszonyok viseltek.

Azt tartották, hogy a gömbölyű menyasszony a szép menyasszony.

Fején Mirtusz-koszorú volt, ami színes, több színű selyem szalaggal összefonva rozmaring ággal volt díszítve.

A rakoncátlan fürtöket cukros vízzel tartották kordában. Szorosan a fejhez csatolva, díszes hajtűkkel tűzve. Kezében rozmaring ág, imakönyv, olvasó, díszes kendő volt. Müllner Rézi néni mesélte, hogy csak a tehetős családok engedhették meg, hogy a menyasszony fehér ruhát viseljen. Csipkés, díszes bérmálkozó kendőbe narancsot kötöttek, amit az első koszorús pár vitt, majd a templomi szertartás ideje alatt feltették a mellékoltárra.

Alsószoknya

Ily módon tárolták a sublótba, ceruzával volt ráírva, hogy hány cm. Ha három alsószoknyát vettek fel, akkor belülről kifelé a legalsó 65 cm, majd 70 és végül 75 cm, a külső díszes felső szoknya 80 cm. Csak így lehet elérni, hogy egy síkba legyenek a szoknyák, és sehol ne lógjon egyik sem.

Alsószoknya keményítése

Keményítőt krumpli főzőlevéből lehetett nyerni, az alsószoknyát belemártva a keményítőbe 2-3 napig állni hagyták hűvös helyen, hogy átitassa az anyag a keményítőt, majd a pincébe vitték, hogy ne száradjon meg. Nyirkos állapotban vasalták és berakták. Hogy a rakás ne dőljön el, és ne legyen éle, ezért mindenféle evőeszközt tettek minden egyes rakás közé, 2-3 napig száradni hagyják, ott ahol vasalták. Majd végül összetekerték, mint a palacsintát. Egy alsószoknya „lerakása” kb. másfél óra lehetett.

Én magam is ezt az ősi technikát használom.

Felsőszoknya

Többnyire pamut alapanyagú tüllel van alábélelve, erős formatartó tartást ad. Egy szoknyába 4,5 méter anyag van.{mospagebreak} 

Sváb ételek receptjei,

ahogy férjem a nagymamájától (Thoma Jánosné,sz.: Bönisch Teréz) tanulta

Krumpli flutni

A krumplit meghámozom és sós vízben megfőzőm, levét leöntöm, majd a krumplit lehűtöm és annyi lisztet öntök hozzá, amennyit felvesz, vagyis közepes keményre gyúrom. Kinyújtom vékonyra, pohárral kör alakú lapokat szaggatok és kevés zsiradékon sütöm. Fokhagymával vagy cukorral is lehet enni.  Ugyanebből a tésztából lehet Angyal bögyölőt is készíteni.

Túrós kalafantyú

A zsemlét karikára vágom, langyos tejben megforgatom. Tojásfehérjét habosra felverem, tojássárgáját cukorral, vanillin cukorral habosra keverem, ezt a túróhoz adom, majd rétegezve összerakom a zsemlekarikával. A tetejére tejföl és tojássárgájával kikeverek, és lisztezett tepsibe rakva pirosra sütöm.

Krumpli leves spéclivel

A krumplit, répát, zöldséget, hagymát, fokhagymát apróra vágom, és sós vízbe főzöm. Vékony rántást készítek, belerakom az apróra vágott petrezselyem zöldet, fokhagymát, pici piros paprikát, és tejfölt. Spécli tésztát engedek bele.

Tungi vagy Tunh

A szalonnát zsírjára sütöm. Ezen a zsíron hagymát, amit vékony szeletre vágok, dinsztelem, sózom, a karikára vágott kolbászt belerakom, felöntöm sűrű paradicsomlével és sűrűre főzöm.  Kenyérrel reggelire tálalom.

Bab tészta

A bablevesbe főtt babot kiszedem egy kis zsírra és pirítok rajta, borsozom, és laska tésztára teszem, amit már előzőleg kifőztem. És az egészet pirítom az edénybe, vagyis jól összesütöm.

Hagyma leves vagy „levibe gombóc”

Sok hagymát apróra vágok, és olajon dinsztelek, pici piros paprikát apróra vágok, petrezselymet teszek rá. Az egészet felengedem krumpli főző levével és krumpli gombócot teszek bele. A gombóc tésztája ugyanaz, mint a krumpli flutninál.

Sörperec

Ugyanaz a tészta, mint a flutni. 20-25 cm rolót sodrok, és karikát, perecet formázok belőle, amit olajban kisütök. Nagy fakanál nyelére ráhúzom és úgy kínálom.

Mészárosné Bagoly Magdi

 
Virtuális séta Budaörsön
virtualis_seta
Régi életképek
Eseménynaptár
<<  Aug. 2018  >>
 H  K  Sz  Cs  P  Sz  V 
    1  2  3  4  5
  6  7  8  9101112
13141516171819
20212223242526
2728293031  
Partnereink